Miért éreznek késztetést a fideszes "szakértők" arra, hogy bebizonyítsák, buták, de legalább hűek a Fideszhez?
Ifj. Lomnici Zoltán már megint színt vallott egetrengető ostobaságáról. A Századvég jogi "szakértője" gyakorlatilag a kézzel fogható bizonyíték arra, hogy mindig van lejjebb.
Most éppen a kormánypropaganda zászlóshajójának, a Hír Tv-nek az esti műsorában sikerült megrengethetetlen hűségéről biztosítania Orbán Viktorát.
A 444.hu vette észre, hogy a műsorban az augusztus 20-i ünnepségek költségeit firtató ellenzékiekről kérdezték. Erre reagálva valami furcsa agymenés folytán elkezdte az SZDSZ oktatáspolitikáját szidni. De sajnos még itt sem hagyta abba. Olyanokat is mondott, hogy Szerb Antal hosszabb könyvet írt a világirodalom történetéről (924 oldal), mint a magyar irodalomtörténetről (552 oldal). És ez szörnyű.
Szabó Szabolcs: Azért valljuk meg őszintén, ennek az érvelésnek az égvilágon semmi értelme nincs.
Szabó Szabolcs, Csepel-Soroksár ellenzéki országgyűlési képviselője sem hagyta szó nélkül ezt a kínos megszólalást. Mint írta, természetesen kapitális marhaság, hogy az irodalom és a történelem oktatásban nagyobb terjedelemben lett volna jelen az egyetemes irodalom és történelem, mint a hazai.
Az irodalomoktatásban mindig sok külföldi szerző jelent meg. De ez a most szeptembertől induló új fideszes NAT-ban is így lesz.
De természetesen egyértelműen magyar irodalom központú a magyar oktatás. Azt meg tekintsük már nemzeti kincsnek, hogy a XIX. században szinte az egész világirodalmat lefordították magyarra. Ami már önmagában is irodalmi teljesítménynek tekinthető. Szabó Szabolcs hozzátette:
De ha már újabban Szerb Antal lett a magyarság fő internacionalista ellensége, akkor esetleg tegye már fel azt a kérdést is a kedves "alkotmányjogász" úr, hogy miként is halt meg Szerb Antal? Esetleg szándékos provokációként verette magát halálra a nyilas keretlegényekkel? Én a magam részéről Szerb Antal kapcsán a halálának módját tartom elfogadhatatlannak és felháborítónak, nem az egyes műveinek az eltérő terjedelmét. De hát nem vagyunk egyformák.
